castellum
pannonicum
pelsonense

Keszthely-Fenékpuszta

késő-római erődje

Környezet­történet

Fenékpuszta környezettörténete

A késő-római erőd és környéke nem csupán régészeti értékei okán, de történetföldrajzi szempontból is Nemzeti jelentőségű terület. A 18. századi történeti térképek még kiterjedt lápos területeket ábrázolnak. Szintén világosan kivehető a késő római erőd természettopográfiai alaphelyzete a löszhát déli végén.
A Balaton mai arculatát az antropogén beavatkozások határozzák meg: a gátak, a lecsapolások és a partkiépítés. S bár az antropogén hatások rendkívül régiek, a történeti táj arculata jelentősen eltért a maitól. Az emberi beavatkozás módjától és mértékétől függően korszakonként változott az erőd környezete. A változást generáló legfontosabb tényezők a mezőgazdasági művelés, a vízrendezés, az településközi infrastruktúra illetve a településszerkezet voltak.
A változások rekonstrukciója alapvető adatokat szolgáltat a hajdani környezet- és életkörülmények megismeréséhez. Ez különlegesen érvényes a Kis-Balaton térségére, amely nyugati végén Fenékpuszta található. 
Már a 19. század óta vita tárgyát képezte a Balaton kialakulásának ideje, ill. folyamata, földtani alapja. Egy geológiai szempontból fiatal, 18.000-20.000 éves képződményről van szó. A tó kialakulása tektonikai mozgásokra vezethető vissza.
Az ún. balatoni törésvonal mentén egymástól világosan elkülöníthető medencék láncolata jött létre. Az itt összegyűlő vizekből lépésről-lépésre alakult ki a Balaton mai képe. A legidősebb medence a keszthelyi, amely a szigligeti és szemesi medence északi része előtt alakult ki.

Keszthely környéki temetők

keszthely temető

A Balaton vízszintváltozásai

A Balaton vízszintje (a párolgáson és a kisebb vízfolyásokon túl) alapvetően a tavat tápláló Zala vízhozamától és felesleges vizet levezető Siófoki zsilip áteresztőképességétől függ. A déli partot észak-déli irányú hajdani folyóvölgyek tagolják, amelyek tölcsérszerűen nyílnak a Balaton déli partja felé (berkek). A völgyek között a Somogyi-dombság löszhátai húzódnak. A Balatont a történeti időkben erős vízszintingadozások jellemezték: a legmagasabb vízállás a 111 métert is meghaladta, a legalacsonyabb 104 méteres tengerszint feletti magasságnál húzódhatott.

Fenékpuszta és környéke történelmi térképeken

Fenékpuszta és környékének tanulmányozásakor fontos forrást jelentenek a múlt századbeli térképek. Ezekből nem csupán arra kapunk információt, hogy a fenékpusztai római erőd mint „vár” a hajdani kartográfusok előtt ismert volt, hanem arra is miképp változott meg környezete az utóbbi néhány évszázadban. A legkorábbi bemutatott térkép 1579-ben készült, a keszthelyi félszigeten túl jól felismerhető a Kis-Balaton kiterjedése, valamint a hozzá kapcsolódó vizenyős területek. Müller Ignác 1769-es térképén a fenéki „Romanorum Castellum” négyszögletű alaprajza látható a tág zalai torkolattal. A 18. század végéről származó két további térképen a jól összehasonlítható a két átkelőhely a Balaton nyugati végén: Fenékpusztánál és Hídvégnél. 1763 és 1785 között készült Magyarország első katonai felmérési térképe. Ezen a fenéki erőd pontosan fel van tüntetve „Rudera der alten römischen Stadt Cybalis“ megnevezéssel.

Varga Zoltán, Fenékpuszta 2013

Úsztatómajor

Fenékpuszta-Zala torkolat